egoblogo
“Avégből születtünk erre a világra, hogy lopjuk a napot.” (Vonnegut)

jan
13

nem tudok aludni… @-)

jan
11

CherryMan / Kojok / Injektah / Lejoix & A-tesz

reggae, dub, dubstep, dnb

22.00, downtown (ms), login: 5 ron

Lejoix & A-teszLejoix & A-tesz
jan
11

naon naon beteg vagyok… naon. :'(

kellene a holnapi vizsgára készüljek. vagy a pénteki nagyra. vagy a hétfői mégnagyobbra. perpill alig tudtam annyi erőt összeszedni, hogy kimásszak az ágyból, laptopot idehozandó.

szeretnék néhány nap betegszabadságot és egy háziszolgát. pritiplíz.

jan
11

mert akad néhány malac(ka) az ismerőseim között. szeretetvel nekik. katt!

jan
08

nnna akkor:

mindenkinek újévet
boldogat, mosolygósat, egoblogósat! :D

el voltam tűnve, mert ugye volt a szilweszter, meg aztán visszaköltözés egyetemre, meg Év Elejei Nagy Nettelenség, de most már öröm és bódottág minden. most négy nap alatt két vizsga, jövő héten öt nap alatt még három, hatalmas mennyiségű betermelt kóla, csoki, cigi, egyéb koffein. és ez még csak a preszesszió. ehhez képest a szessziós nem-kell-reggel-felkelni helyzet tiszta szanatórium lesz. és ha minden jól megy, 29-én már végzek is a stresszel és kereken kilenc nappal lesz hosszabb a vakációm, mint hivatalosan kellene.

stay tuned for the next episodes!

addigis fülbevaló+eyecandy


dec
30

havikedvencek

007 dzsuláj

a legtöbbet olvasott a félszigetes sorozatbeszámoló lett
editor’s pick: mókás politika – I’m here for the babes

08 aú.gusztus

hi5 fotósopping (hogyan készíts hájfájv képet, ha bányarém vagy?)
editor’s pick: túlélő csípőspaprika ulrichschnausszal

09 szept.ember

óh igen, Baraka. nagyonszép
editor’s pick: the notebook. “Well that’s what we do, we fight… You tell me when I am being an arrogant son of a bitch and I tell you when you are a pain in the ass. Which you are, 99% of the time. I’m not afraid to hurt your feelings. You have like a 2 second rebound rate, then you’re back doing the next pain-in-the-ass thing.”

10 októberrberr

eléggé porosodott ebben a hónapban a blog, csak 11 bejegyzés készült, és azok közül is soknak se füle se farka. very quiet nervous breakdown játszott akkoriban. az egész hónap úgy jött s elmúlt, mintha nem is lett volna.

editor’s pick: tényleg semmi érdekes… nem is tudom, talán ez a bejegyzés a leghitelesebb abból az időből. egy hónappal később meg az igazi, a folytatás. a gyónás.

11 nov.emberrr

a legolvasottabb az Alter-Native ajánlóm lett
editor’s pick: az emberi mozgáskoordináció rejtelmei

és szépen csendben egyéves lett az egóblogom.

12 deciember

közönségkedvenc: auschwitz-i krónikák
editor’s pick:
cicaaa! hóó! boldogságosságok.

dec
30

lássuk, mik voltak a kedvencek ebben az évben.
mit szerettetek ti és mi az én havi kedvencem

01 jaguárr

a google szerint nagyonsztár lett a Mucha-bejegyzés
editor’s pick: szilweszteri bészámoló (part 1 & part 2)

02 februárrr

mindenki szerette a superbowl-os kacckacc reklámokat, egészen pontosan 137 linkre kattanás történt
editor’s pick: szessziós fíling (emlékszem, az agybaj határán írtam ezt, saját magam pszichologizálására)

03 morrrrcius

favorit volt a külsősök körében az egyetemi életbe bekukkantó poszt
editor’s pick: a lusta napos délelőttök, mert így visszaolvasva eszembejut, hogy mit éreztem akkor és milyen jó is volt

04 ápril-is

a legnézettebb: épp a századik bejegyzés
editor’s pick: ez a videó. kedvenc! forevör & evör. életfilozófia.

05 máyus

kaján kíváncsiság övezte a ‘lájf-in-dă-kártier’ kategória első bejegyzését, amikor éppen live news-ben közvetítettem, hogyan áztatott el a felső szomszéd (azóta már többször is…)
editor’s pick: george couldn’t resist the hot chicks in the red light district :)))

06 jujjnius

(látszik, hogy szesszió volt, mert 30 nap alatt 57 bejegyzést gyártottam le…)

kollektív nyálcsorgatás a krumpliételek legfinomabbikára a.k.a. pityusz-ebéd jajj, úgy megkívántam most is… =P~
editor’s pick: szegény árva szocsiálás studenta vagyok

dec
27

Every girl has that one boy in her life,
who could call her at three in the morning and say,
“Let’s hang out. I’m coming to get you.”
and she would put aside everything she was doing,
her excitement, her anger or her momentary hate for him.
And she would proceed to give him only four words,
“give me ten minutes.”

dec
21

emlékszem, egy Buddha Bar válogatás tracklistjét böngészve akadt meg a szemem egy magyar címen, ‘Lovasok a szakadék felé’ (a beágyazott videón  ezt hallhatod 4:33-tól), akkor ismerkedtem meg DJ Bootsie zenéjével. igazán rákattanni sokkal később, amikor az elektronikus-experimentális-mindenféleilyesmi zene lett a food for soul számomra.

<< Yonderboi, Zagar és Bootsiea 2000-el kezdődő évek magyar zenéjének szentháromsága >>

egy hete adta ki a második kislemezét (Holidays In The Shade), azt még csak ízlelgetem, de az első (The Silent Partner) nagyon korrekt (itt a torrentlink hozzá).

hét percben maga bootsie mesél az új albumról, magáról, mindenről. érdemes. ízelítőnek.

részletek a lemezkiadó ajánlásából:

(jajj na, ne rettenj vissza, hogy mien hosszú, minden sorát megéri elolvasni)

They’re strange animals, the Magyars. The Hungarian soul is a strange creature with a dark beauty, an emotional urge towards self pity, depression even. They are always late, they miss their opportunities, they laugh with tears of bitter happiness.
Hungarians do not live on the sunny side of life. History has beaten the hell out of their collective psyche they’ve been defeated by the Tatars, the Turks, the Habsburgs and the Soviets – yet they still hold their heads up high.
Don’t think all that history didn’t take its toll, though. A Hungarians soul is dark and passionate, but often pessimistic and self defeating. He’s got the smarts and the ambition to take over the world but most times is too busy gazing at his navel, or too bummed out, to make it actually happen.
In spite of his Hungarian background DJ Bootsie is making things happen in our headphones. The Budapest-born DJ/producer and his Quartet take us on a sonic tour of the sorrowfully joyous Hungarian soul on their latest album entitled Holidays in the Shade, the follow up to 2004s successful Silent Partner.
Few DJs are able to draw from the rich history of their own people, but that’s exactly what Bootsie and his cohorts do, incorporating uniquely somber Hungarian folk music motifs into their acoustically rich electronic tunes, while simultaneously maintaining a hip hop sensibility. The result is a gorgeous musical soundscape that gets you moving, emotionally and physically.
Just grab an earful of the opener Rain A Fall which features a haunting Hungarian string arrangement coupled with a mournful Magyar wail. Or sink into the downtempo, interdisciplinary Körmenet (funeral procession) flourished with strings and a haunting baritone saxophone.
And coming from a country that used to have the highest rate of suicide in the world, is it any coincidence that there’s a tune entitled Mr. Prozac?
The last song on the album explains it all. It draws inspiration from a poem written in 1855 by the great Hungarian poet Mihály Vörösmarty, The Old Gypsy. A tragic king of the Hungarian acting world, Zoltán Latinovics recites the poem in all its haunting majesty: the contraditions of the Hungarian spirit; the sad joy, first shivering, then burning with an intense flame. The fallen angel, the broken heart, the mad spirit. It is the individual expression of a masculine, romantic and dark Magyar.


dec
17

szétfagytam, megszépültem, hógolyóztunk, tesóval kórházi sebészeti ambulancia rendelőben mekdonálcot vacsoráztunk, összeangyalkodtam mindent ami kellett (került lávalámpa is, ójessz), túrtam egy cuccos h&m cipzáras felsőt, kockás, szürke meg fekete, és vadiúj. meg került egy snoopy-s cicifix is. otthoni tesóm angyala meghozta a boss parfümöt, amire kb tavasz óta fáj a fogam. most már tényleg femme fatale leszek (ha kialszom végre magam – normális időben, normális ideig). tiszta fasza, még néhány kialvatlan nap és úgy fogok kinézni, mint egy wwf-es panda (fehér bőr, fekete karikás szemek…)

délelőtt indulok kolozsváros felé. útközben a szilveszteri tekilát is meg kell vegyem. az auchanban láttam olyat, amilyent a duty free shopból akasztottam a törököknél és egész csinosan meg lehetett suvadni tőle tavaly ilyenkor… aztán coolojwar, koraeste pirosszőnyeges filmbemutatón díszvendég üzemmód, aztán megyünk a downtownba partikára (jó lesz, gyertek!).

addig is eyecandy (katt!) – azok a kéépek, az a zene, az a hangulat… ♥

és szombaton – hála a pipéknek – hazakeveredek csíkszentszibériába is. Rusty, szombat este még ott leszel? saláta? :)

hétfő. hargita. hó. 8->

de valami olyasmi jáccik, hogy a hosszú napok és hosszú éjszakák mellett is teljesen semmilyennek érzem a napokat. csak telnek s sehol semmi…

kegyetlenül viszket a kéthónapos heg is. aszongya tesó, gyógyul. s kennyem a contractubex géllel, hogy ne maradjon meg a hatlábú kövér pók heg vörösen. vakarnám…