idő/utazás

the soundtrack in my head: ulrich schnauss / monday paracetamol

olyan itt minden, mintha megállt volna az idő.
mintha újra tízéves lennék.

ugyanúgy zúg az erdő a szélben
ugyanúgy cirpelnek sötétedéskor a kabócák
ugyanolyan a pattogó tűz hangja a csempekályhában
ugyanolyan csípős füstje van a nedves fenyőágaknak
még mindig ugyanott nő a rókagomba a kert sarkában
és még mindig megvan a vadnyúl fészke a fenyő alatt fenn a dombon
a szomszéd nénike is ugyanolyan mióta ismerem
ugyanolyan különleges az erdei eper íze is
(még mindig tudom a helyeket, ahol keresni kell)
a szél illata ugyanolyan
viharban ugyanúgy a földig lógnak a felhők
– mint gyermekkorom bármelyik nyarán.

itt nőttem fel. itt minden helyet ismerek.
itt minden a részem és én a része vagyok.

az első percben egy kicsit újra a régi gyerekké válok
és néha egy-egy pillanatra elfelejtem,
hogy vén lélek lakja ifjú testem

hiányz… :(