egoblogo
“Avégből születtünk erre a világra, hogy lopjuk a napot.” (Vonnegut)

karácsony

Az én angyalom egy nappal korábban hozza az ajándékot: egy szép mesét az önzetlen szeretetről. Boldog Karácsonyt mindenkinek! :)

Ámosz báránya

Ámosz kis, feketefoltos bárányát, Jákobot mindennél jobban szerette a világon. Tél elején az apja mentette meg egy éjszaka a bárányt a farkasoktól. Ámosz meggyógyította, felnevelte. A bárány mindenhova követte Ámoszt, aki el se tudta már képzelni az életét a bárány nélkül.

Az év végén különös dolog történt. Ámosz apja a többi pásztorral együtt a nyájat őrizte a hegyen a farkasok és a rablók ellen. Ámosz túl fiatal volt még ahhoz, hogy a rettenetes hidegben velük legyen. Békésen aludt otthon. Hirtelen arra ébredt, hogy csodálatos fényesség ragyogja be a kunyhót. A mellette fekvő bárány gyapjába kapaszkodott, olyan rémület szállta meg.

Apja épp hazaérkezett. Ő is nagyon izgatottnak látszott, szeme csupa fény.

– Kelj fel Ámosz! – mondta. – Csoda történt.

Ámosz kidörzsölte az álmot a szeméből. – Miféle csoda, apám?

– Meglátogattak minket az angyalok – mondta az apja. – Hírül adták, hogy a nagy király, akiről a próféták szóltak, megszületett Betlehemben.

Egy király? Angyalok? Itt, Betlehemben? Ámosznak tátva maradt a szája a meglepetéstől.

– Gyere! – siettette az apja. – Gondold meg, mi leszünk az elsők a világon, akik köszönthetik Izrael királyát!

– Jákob is jöhet? – kérdezte Ámosz. Elképzelhetetlennek tartotta, hogy Jákob nélkül induljon erre a csodálatos útra.

Apja elmosolyodott. – Igen, magaddal hozhatod!

A Kisjézus szülőhelye felé sietve Ámosz nagyon kicsinek és szegénynek érezte magát. – Szeretnék valamilyen ajándékot adni a kisbabának – mondta. – Milyen kár, hogy semmim sincs amit nekiadhatnék.

Apa ránézett: – De van valamid!

Ámosz megijedt. – Nem, apám, Jákobot nem! Az én kis bárányomat! Nem, sohase válok meg tőle! – De amikor belépett az istállóba, és meglátta a Kisjézust a jászolban, elszégyellte magát.

Nincs neki semmije. Szegényebb nálam is. Szeretni fogja Jákobot, tudom. A könnyeivel küszködve állt ott egy pillanatig, aztán lefektette a bárányt a jászolba a Kisjézus mellé, és felmosolygott Máriára.

– Hoztam neki egy bárányt – mondta.

Mária belenézett Ámosz szemébe, és látta, mekkora fájdalmat okoz neki, hogy el kell válnia attól a lénytől, akit a legjobban szeret a világon.

– Kis pásztor – szólt gyöngéden –, maradjon tiéd a bárány! Az én fiam nem akar fájdalmat okozni neked.

A gyermek Jézus ekkor kinyújtotta a kezét, és megérintette Jákob gyapjas homlokát.

– A legtöbb, amit az én fiamnak adhatsz, a szereteted. És azt már bebizonyítottad neki. Felajánlottad a bárányodat. Menj kisfiam, és vidd magaddal a bárányt.

Később, ahogy ballagott fel a báránnyal a hegyre, Ámosz észrevette, hogy ahol megérintette Jákob homlokát a Kisded, ott egy csillag alakú fehér folt keletkezett.

Linda Jennings, fordította Oláh János

Reklámok

3 hozzászólás to “karácsony”

  1. szép. nagyon nagyon.
    Áldott ünnepeket! És nem kellemeset, mert a fizika tanárom anno azt mondta, hogy kellemes a lábvíz és a magömlés… azóta nem igen használom ezt a szavacskát :D

  2. =)) ez jó ;))

  3. […] Ünnepeket! És miért nem kellemeset? Az már ide le van írva […]


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s