csak úgy eszembejutott

míg egy idő után zavarni nem kezdett és le nem szoktattam róla,
nagyim tiszta kedvességből úgy becézett, hogy
purcijuci
(nem mintha bármiféle ajtáji biogáz-túltengésem lett volna vagy vmi…)

anyám könnyű álmot ígér… de nem most.

szabadpéntek. két auschwitzi nap után hosszúhétvége. amikor végre aludhatnék a saját biológiai órám szerint 11ig (lásd előző bejegyzés). ehelyett reggel nyolc nullanullakor Mámászítá berobban a csendes fészkembe és egyszerre öt dolgot (munkát) indít el… most is csak azért van tíz perc nyugi, mert munkaügyben telefonál a főnökasszony. ohshit, vége…

laza nagyi

ma reggel virágöntözés közben vettem észre, hogy a szülinapomra kapott (és nagy becsben tartott) pici tő csípőspaprikám titkozatos módon felszívódott az ablakpárkányról…
kérdezem nagyimat, a másik virágfelelőst, hogy nem-e tudja véletlenül, hogy mi lett vele.
errefel az öreglány nagy lazán:
“hát, levágtam róla az érett paprikákat, ott száradnak a teraszon.”
- szívmegállás1 nálam
rosszat sejtve én: “s a tő?”
(továbbra [...]