#41

jajjistenkém de sok önfegyelmet kíván tiszteletben tartani, ha épp he needs his space. nem rátapadni, hanem megvárni, amíg önként bújik vissza.

úgy intézni a dolgok folyását, hogy úgy érezzék, az ők ritmusukban és akaratuk szerint alakul az élet. legalábbis a közös. ugyanúgy meg kell adni nekik ezt az illúziót, ahogyan nekünk is kell az az illúzió, hogy a lyukon túl is látnak bennünk valamit.

mindkettő épp annyiszor illúzió, ahányszor igaz.

az intenzív helyzet hozza elő az intenzív érzéseket. aztán lassan minden visszatér az alapszintre. és a sokáig állóvíz fakítja a színeket.

♥

most cseppet sem bánnám, ha épp fojtogatni akarna a ragaszkodásával…