moldva / kismalac a nagyvárosban
becs’szó akartam írni még a tegnap este, de nem volt hozzá elég kakaó bennem.
épp cakkra az ünnepi megnyitóra értünk be (sztem titokban csak minket vártak a ceremóniakezdéssel), végigüldögéltük 12ig a tudományosabb felét. a vége fele már olyan éhes kezdtem lenni, hogy kotyogtak a szemeim (azelőttvalónap délután ettem valamikor egy gyenge fél ebédet s azzal slussz…), de hála a pipéknek jött 12kor a kétórás kávészünet, gyorsan betermelhettem két szendvicset s a pocakmorgás abbamaradt.
a hotel egész oké. egy gyönyörűszép klasszicista/eklektikus palota, az emléktábla szerint maga Gustave Eiffel tervezte., akárcsak a nagykedvenc Nyugati Pályaudvart. a szállodám és Eiffel viszonyáról még a wikipédia is tud ;))
azt leszámítva, hogy a szoba mesebeli padlásszoba méretű (még a tető miatti dőlt fal is stimmel, mert a legfelső emeleten vagyunk), aranyozott giccs az egész és a kilátás is a pukkant belső-hátsó udvar – mindezektől eltekintve szuper. a szőnyeget legszívesebben felcsavarnám s hazavinném, a kellemes színű vaníliasárga tapétával együtt. (úgy nézem, itt is az a technológia a divat, mint amin a német munkatáborban ki voltunk akadva: falra magábanmintás fehér papírtapéta fel, s festékkel lefest a szín miatt.)
az ágy kegyetlen. puhaságra mintha deszkakoporsó lenne… tegnap tényleg hulla voltam, de alig találtam egy kényelmes (ebb) pozíciót.
villany csak úgy van a szobában, ha a szobakulcson levő kártya a falon levő ‘slot’-ba van helyezve. anyum reggel elment okosodni én meg aludtam tovább. most mindjárt lemerül a laptop aksi, TV szintén nem megy s be vagyok zárva a vaníliabörtönömbe.
tegnap délután munkavizit – borüzem, Cotnari. ezek az orvosok nagy sunyik :)) hivatalosan kerekasztal-beszélgetés, munkavizit s azzal annyi. és tulajdonképpen ez egy turista-végigvezetést a gyáron, hatféle bor sajtos-almás-fonottkiflis végigkóstolását és egy naaaagy vacs…
itt fogyott el az akkumulátor a reggel és meghalt einsteinke. szerencsére, hogy a vördpressz időközben is menti a draft-okat és nem veszett el a bejegyzés :)
röviden. tegnap este mindenki addig-addig kóstolta a borokat, hogy az albán szamár már-már rokonságszámba ment. a vége fele már fel se tűnt a háttérből a jó román szalonzene. szó se róla, nem mulatós volt (istenments), csak kicsit hangosan eresztették. a fehérnépek (= a résztvevők nagyrésze) jól benyalogatták a hét fajta borocskát s aztán volt ott lepcselés… ettünk, ittunk, félreállt a pocakunk és én alig vártam, hogy végre aludhassak egyet…
…ma reggel 11ig :D anyum is ellógott a délelőtti kávészünetben és sétáltunk egyet a városban. igaz, jobban szerettem volna egyedül. mert akkor valószínűleg kihagytam volna azt a négy templomot, meg eminescu hársfáját meg mittoménmiket, s nyugodtan elszívtam volna egy (két) szál cigit a hatalmas Copou parkban. [különben ennyit a leszokásról.] ma délután szépen visszaküldtem Mámászítát okosodni, még egy kicsit döglök a hotelszobában s teszem kifele a városba. mindenképp körül akarom szimatolni az orvosi egyetemet, itt van a közelben az is.
Iași érdekes város. nem szép, de nem is csúnya. inkább koszos. balkán. (nagyon.) de a központja nem olyan ronda. tágasak az utak, nagyon szélesek. van néhány szép, a román aranykorban (a századforduló körül) készült szebb épület, de a legtöbbje le van pukkanva. és minden átmenet nélkül a százéves palota mellett ott a kommunista beton, amit ki nem állhatok… de tetszik, mert sok a park és még több a szökőkút. és van egy utca, amelyiken egy-as-egyben olyan érzésem van, mintha a kanyar után a tenger következne, pedig messzetávol még tó sincs hírmondóba’ se…
az érdekesebb itteni dolgok: Dacia GTI, Múzeum krt. – Iași edition… majd jönnek képek is :)
