ma még nyár van…

még egy negyed nap van hátra a kedvenc hónapomból. szomorúság… ráadásul még hétfő is van és én is elég rossz bőrben vagyok. :-& csak ez egy ilyen nap. sometimes it sucks being a woman… :| szépen süt a nap, olyan nagy meleg sincs, újra itt(hon) vagyok a saját kicsi életemben, hiányoztak már ez a város [...]

türelem, türelem…

érkeznek az újabb posztok is, csak épp recovery szessönön vagyok. :) ‘be back in a day or two’ (ma tanultam, hogy ezt így kell mondani, M.) különben meg: back 2 the munky bizness @ ms

fejfájós

aranyigazság

amit ma megtehetnél, ne holnapra halaszd, hanem ‘majd’-ra. úgyis megoldódik munka nélkül is, minek törd magad. pató pál úrnak kényelmesen laza volt a felfogása. ő csinálta jól, hiába szidja mindenki. hagyni kell a dolgokat, szőrementén, s előbb-utóbb meglesz a hepiend. én is ha egy hónappal ezelőtt buzgómócsingoskodtam volt, most sokkal bogosabb lenne a dolog, nem [...]

te jó éééég…

a fél életem odaadnám érte, ha a másik felében lenne egy ilyen a fenekem alatt. tény, hogy mini-bolond vagyok. helyesbítek: mini cooper s. kicsi, szexi és stílusos. na meg a 175 LE… a frankfurtban bemutatásra kerülő új concept car szinte tökéletes. csak mert pirosban lenne az igazi … ♥ awww ♥

this is why…

… some people shouldn’t be allowed to keep dogs. grrrr click for more terror

HB2U Krisszem!

Isten hozott a mágikus kettőkettő klubban! szólok majd Ma Donnának, hogy ma este köszöntsön fel a színpadról ;))

laza nagyi

ma reggel virágöntözés közben vettem észre, hogy a szülinapomra kapott (és nagy becsben tartott) pici tő csípőspaprikám titkozatos módon felszívódott az ablakpárkányról… kérdezem nagyimat, a másik virágfelelőst, hogy nem-e tudja véletlenül, hogy mi lett vele. errefel az öreglány nagy lazán: “hát, levágtam róla az érett paprikákat, ott száradnak a teraszon.” – szívmegállás1 nálam rosszat sejtve [...]

a szent hegy

hajnalig alkoholos pókeres beszélgetős világmegváltós üzemmód, jókora pohár welcome-szilvapálinkával alapozva. a reggeli napfényben meg  jön az ötlet, hogy másszunk ejsze ki a reléhez egy pár csúcsfotó erejéig. 1755 méteren a semmi fölött ülve újra éreztem, hogy (mégis) jó élni. jó bolondnak és szemtelenül fiatalnak lenni. és egyetlen pillanat sem jön már vissza. és hogy gyönyörű [...]

hétfő reggel

fel kellene ébredni… egy könnyű eyecandy makrósorozat addig is, amíg magamhoz térek :) (katt a képre)