történet útközben

egy papírvirág az ablakpárkányomon. mosoly, ha ránézek. :)

este. IC. kevés utas. a jegyem két idegesítő kiscsaj mellé szól. tíz percig bírom csak, közben lesem, hol szabad teljesen egy négyes. átülök. végre csend.

mellettem, a másik oldalon két srác ül. olyan huszonöt körüliek. a hosszúhajú egy angol könyvet olvas, a társa aludni próbál. mikor leültem, a hosszúhajú felnézett. szembe nézés, félmosoly mindkét részről. eldöntöm, hogy szimpatikus. nem azért, mert szép vagy vonzó vagy jóképű vagy valami ilyesmi, hanem nemtudom. nagyjából a találkozások első perceiben eldöntöm a másikról, hogy szimpatikus/antipatikus/szürkenemérdekel. és a legelső megérzésem általában nem csal, és nem nagyon változik a kategória később sem.

nem vagyok éppen rosszkedvű, csak kicsit morgós. nyúzott. ilyenkor a ‘nagyazistenállatkerje – ésalacsonyakerítés’ típusú emberektől megy felfele az agyvizem… a vagon másik végében manelet hallgató gyerek ilyenkor csak a cseresznye a tortán (hálistennek leszáll a második megállónál)

később felszáll egy utas, aki a későbbiekben fontos statiszta lesz a történetben. az előttem levő négyesbe ül le, (szerencséjére) háttal nekem. alig indul el a vonat, kicsapja a laptopot és fülhallgató nélkül belök egy filmet. (ezzel az első feketeponttal csúszik át az akárkinemszámít-ból az antipatikába) ha legalább valami jó film lenne, de valami dögunalmas horror – hóval, barlangi emberekkel, visibálással… a kezeit elnézve valami géphezragadt geek, hirtelenszőke, vöröses bőrrel (lehet, leégett a lelkem a napon…) és valami fura allergiája lehet, mert fojtottam tüsszög, szinte percenként, de olyan fura hangokat ad ki közben, hogy nem tudom a nevethetnékem erősebb-e vagy a hidegrázás tőle… definitli brrr egy ember.

az alvó szomszédom is felébred a nagy halálhörgésekre. halkan elkezdik osztani a filmes csávót. viccesen szekálják a háta mögött, néha én is nagyokat mosolygok a (kínomban olvasott) friss nőklapjába a fiúk szövegétől. értelmesek és jófejek. le vannak kegyetlenül fáradva, mert bukaresttől hosszú az út.

úúúgy várom Dédát, mint a megváltást. húsz perc cigiszünet a mozdonycsere miatt. és végre semmi jeti és hóvihar.

a két szomszédom Régenben leszáll. a hosszúhajú (a szimpatikus) még szöszmötöl a csomagokkal egy darabig, a társa már kinn áll az ajtónál. mielőtt szállna le, egy hajtogatott papírvirágot tesz az asztalomra. Îți dau ție asta. Să ai grijă de tine. Drum bun. és mosolyogva kimegy.

meglepett. megmentette a napom. azóta ha eszembejut, megvan a napimosoly. pedig igazán egy semmiség volt. se eleje, se vége, csak egyetlen pillanat.

a boldogság ragadós.* és ez az, amire most nagy szükségem van. mert. pont.

♣

de most pssszt! jobb lesz aludni, mert a mellettem alvó Margó barátnémat még véletlenül felébresztem a netre kiéhezett pötyögéssel és hétbajlesz… :-S

* az ásítás is.

még több álmos állat itt. az oroszlán lógó nyála, a zsiráf  ferde szája és antennafülei és az ásításba belealvó pandagomolyag :)

jóéjt baglyok!