utolsó száz méter

az, hogy a tököm kezd tele lenni a szesszióval elég enyhe kifejezés…

miközben mindenki a csokibarna nyaralási képei tölti fel, amelyeken kisimult arccal és kipihent szemekkel mosolyog a kamerába, én még mindig Hófehérkét játszom éjjelente a könyvek mellett. már csak a hét (kerti)törpe hiányzik mellőlem. na de a zöröm a zürömben, hogy már látom a végét: negyven óra múlva ilyenkor már be lehet zárni szeptember végéig a Neuron Fan Club kapuit és jöhet a nyár, végre a magamfajtáknak is.

közben zajlik az élet. inkább házon belül, de itt sem unalmas. ugyebár csőcsere miatt nem volt hideg-illetve meleg vizem (a szerelő crew becsületére legyen mondva 2-2 nap alatt befejezték a munkát, a beharangozott 3-3 nap helyett). persze, mint mindig, ez sem zajlott le utórengések nélkül… azt hiszem, át kellene profilálódjak vízszerelőnek – legalább másoddiploma szintjén. a múltbeli (szintén szessziós) csőcsere-hadműveletek után tegnap vécetartályt is gyógyítottam. ugyanis a csere utáni rozsdás-törmelékes-kövecskés víztől a telítő cső eldugultforma. fura hangokat adott ki és a telődési hatásfoka tartott a nullába. első körben a vízszerelőt akartam hívni, aztán belevaló menyecske létemre inkább magam álltam neki megszerelni. tetejét le, a tartályban mindenre lerakódott szinte ujjnyi vastag sárgás iszapot vízsugárral kimosni, konstatálni, hogy fogggalmam sincs mi a baj, kicsit hümmögni, tetejét vissza. mindezt késő este. reggelre megtelt újra a tartály, és úgy tűnik jobb belátásra tért időközben, mert azután normálisan működött. én meg csak mosolyogtam a (nemlétező) bajuszom alatt ;)) az élet apró örömei…

mostanában egyre allergiásabb kezdtem lenni a szagokra. I mean az emberek szagára… ha túl émelyítő a parfümjük az a baj, ha sima szappanszaguk van, az is baj, ha meg olyan jóó natúr, az végképp. szabad levegőn, az utcán bírható, de ebben a melegben a buszon, de főleg a kicsi maxitaxikban (lásd 18as), ahol a nép sűrű (és főleg vegyes) – hajajajj. egy koszos és izzadt embert legtöbbször még nézni is rossz, nemhogy a tömegnyomorban épp melletted fogja a felső kapaszkodót – és közben 2D-re kell összehúzd magad, hogy a nedves hónajkutyája nehogy hozzádérjen (mert az ilyenek aztán lazáák, és dehogy szedik össze kicsit magukat…) brrrr.
és amilyen szerencsém volt, a Promenadába menet és jövet is dugig tömött maxin utaztam. …

nna, de ami tartja bennem a lelket az ilyenek után az az, hogy holnap is (meg úgy néz ki, hogy hétfőn is) a Viktesóm jön MSre ééés elmegyünk egyet az Aqua Day Spa-ba lazulni 8-> ez a gyöngyszem úgy hirdeti magát, mint Románia legnagyobb wellness&spa oázisa. még nemtudom, hogy milyen sorrendben áztassam az öreg csontjaimat a jacuzziban, törökfürdőben, gőzfürdőben és jeges medencében… (most gonoszkodom, hogy irigykedjetek – legalább ennyit nekem is :P )

nem tudtam megállni (mint mindig, ha hónap elején van $$), hogy Zsoltibékának és a kicsi törpikének ne vegyek valami ajándékocskákat (jó keresztmámihoz méltóan), és persze tesónak is beakasztottam egy Budweisert meg egy barna Leffe-t, ha már olyan édi, hogy elvisz csobbanni :D saját részre maradtam egy üveg olajjal és egy kiló almával… vettem egy gyújtót is. fekete, természetesen :)) és lapos. és egy zöld nagyfülű egér van rajta. és elég cseles a gyerekzár rajta… és Djeep :)