a “szolgálati” narancsnet beüzemelve :D
ezentúl se az erdéesh miatt nem kell hajat tépjek (attól még szidni lehet), se a szomszéd kódolatlan wifijét nem kell lopni a terasz sarkában egy széken egyensúlyozva…
Jul
08
kv mellé, felébredéshez.
a teljes kollekcióhoz katt a képre.
images that make no sense
Jul
08
egy papírvirág az ablakpárkányomon. mosoly, ha ránézek. :)
este. IC. kevés utas. a jegyem két idegesítő kiscsaj mellé szól. tíz percig bírom csak, közben lesem, hol szabad teljesen egy négyes. átülök. végre csend.
mellettem, a másik oldalon két srác ül. olyan huszonöt körüliek. a hosszúhajú egy angol könyvet olvas, a társa aludni próbál. mikor leültem, a hosszúhajú felnézett. szembe nézés, félmosoly mindkét részről. eldöntöm, hogy szimpatikus. nem azért, mert szép vagy vonzó vagy jóképű vagy valami ilyesmi, hanem nemtudom. nagyjából a találkozások első perceiben eldöntöm a másikról, hogy szimpatikus/antipatikus/szürkenemérdekel. és a legelső megérzésem általában nem csal, és nem nagyon változik a kategória később sem.
nem vagyok éppen rosszkedvű, csak kicsit morgós. nyúzott. ilyenkor a ‘nagyazistenállatkerje – ésalacsonyakerítés’ típusú emberektől megy felfele az agyvizem… a vagon másik végében manelet hallgató gyerek ilyenkor csak a cseresznye a tortán (hálistennek leszáll a második megállónál)
később felszáll egy utas, aki a későbbiekben fontos statiszta lesz a történetben. az előttem levő négyesbe ül le, (szerencséjére) háttal nekem. alig indul el a vonat, kicsapja a laptopot és fülhallgató nélkül belök egy filmet. (ezzel az első feketeponttal csúszik át az akárkinemszámít-ból az antipatikába) ha legalább valami jó film lenne, de valami dögunalmas horror – hóval, barlangi emberekkel, visibálással… a kezeit elnézve valami géphezragadt geek, hirtelenszőke, vöröses bőrrel (lehet, leégett a lelkem a napon…) és valami fura allergiája lehet, mert fojtottam tüsszög, szinte percenként, de olyan fura hangokat ad ki közben, hogy nem tudom a nevethetnékem erősebb-e vagy a hidegrázás tőle… definitli brrr egy ember.
az alvó szomszédom is felébred a nagy halálhörgésekre. halkan elkezdik osztani a filmes csávót. viccesen szekálják a háta mögött, néha én is nagyokat mosolygok a (kínomban olvasott) friss nőklapjába a fiúk szövegétől. értelmesek és jófejek. le vannak kegyetlenül fáradva, mert bukaresttől hosszú az út.
úúúgy várom Dédát, mint a megváltást. húsz perc cigiszünet a mozdonycsere miatt. és végre semmi jeti és hóvihar.
a két szomszédom Régenben leszáll. a hosszúhajú (a szimpatikus) még szöszmötöl a csomagokkal egy darabig, a társa már kinn áll az ajtónál. mielőtt szállna le, egy hajtogatott papírvirágot tesz az asztalomra. Îți dau ție asta. Să ai grijă de tine. Drum bun. és mosolyogva kimegy.
meglepett. megmentette a napom. azóta ha eszembejut, megvan a napimosoly. pedig igazán egy semmiség volt. se eleje, se vége, csak egyetlen pillanat.
a boldogság ragadós.* és ez az, amire most nagy szükségem van. mert. pont.
♣
de most pssszt! jobb lesz aludni, mert a mellettem alvó Margó barátnémat még véletlenül felébresztem a netre kiéhezett pötyögéssel és hétbajlesz… :-S
* az ásítás is.
még több álmos állat itt. az oroszlán lógó nyála, a zsiráf ferde szája és antennafülei és az ásításba belealvó pandagomolyag :)
jóéjt baglyok!
Jul
03
némileg idegölő, szuperaddiktív játékocska. nagyon egyszerű(nek tűnik).
macskás játék
olyan pillanatokra, mint pl. utolsó éjjel vizsga előtt
- jelen helyzetem :-S -
amikor mindennel foglalkozok, csak épp azzal nemamivel kellene… :”>
épp ezért jó szórakozás
Jul
03
a délelőtt végigbőgtem a The Notebook végét (ebből is látszik, hogy egy érzelmileg labilis romantikus biccs lettem). de legalább jól megitattam az egereket és így a belső egyensúlyom is helyrepattant. valamennyire. (nemtudom magamat sirattam-e, a főszereplők halálát vagy a világbékét úgy általában…)
most (4 AM pontfix) nézek egy másik filmet – estimese helyett. s há’ nem éppe’ a The Notebook-on pityeregnek a szereplők is a moziban?!
különben mondtam, hogy ha nagy leszek, akkor tutibiztos, hogy egy híres-szuper-extra stencilművész leszek többek közt? nem mondtam? eddig én sem tudtam, de egy cigányné a kávézaccból ezt jósolta nekem… mindenesetre azt hiszem, hogy jobb elkezdeni a felkészülést erre a pályára. mondjuk a szobám üres falaival :D úgyis festünk a nyáron, és még legalább három évig itt fogok lakni (a tulajok meg kussolnak).
már csak egy mentort kellene megfűzzek a projekthez… :-?
Jul
02
kattanásra nagyul, lementve még olvashatóbb :)
Jul
02
(vajon az enyém jövő ilyenkor endokrinológiából fog disszertálni? :-? )
Jul
02
az, hogy a tököm kezd tele lenni a szesszióval elég enyhe kifejezés…
miközben mindenki a csokibarna nyaralási képei tölti fel, amelyeken kisimult arccal és kipihent szemekkel mosolyog a kamerába, én még mindig Hófehérkét játszom éjjelente a könyvek mellett. már csak a hét (kerti)törpe hiányzik mellőlem. na de a zöröm a zürömben, hogy már látom a végét: negyven óra múlva ilyenkor már be lehet zárni szeptember végéig a Neuron Fan Club kapuit és jöhet a nyár, végre a magamfajtáknak is.
közben zajlik az élet. inkább házon belül, de itt sem unalmas. ugyebár csőcsere miatt nem volt hideg-illetve meleg vizem (a szerelő crew becsületére legyen mondva 2-2 nap alatt befejezték a munkát, a beharangozott 3-3 nap helyett). persze, mint mindig, ez sem zajlott le utórengések nélkül… azt hiszem, át kellene profilálódjak vízszerelőnek – legalább másoddiploma szintjén. a múltbeli (szintén szessziós) csőcsere-hadműveletek után tegnap vécetartályt is gyógyítottam. ugyanis a csere utáni rozsdás-törmelékes-kövecskés víztől a telítő cső eldugultforma. fura hangokat adott ki és a telődési hatásfoka tartott a nullába. első körben a vízszerelőt akartam hívni, aztán belevaló menyecske létemre inkább magam álltam neki megszerelni. tetejét le, a tartályban mindenre lerakódott szinte ujjnyi vastag sárgás iszapot vízsugárral kimosni, konstatálni, hogy fogggalmam sincs mi a baj, kicsit hümmögni, tetejét vissza. mindezt késő este. reggelre megtelt újra a tartály, és úgy tűnik jobb belátásra tért időközben, mert azután normálisan működött. én meg csak mosolyogtam a (nemlétező) bajuszom alatt ;)) az élet apró örömei…
mostanában egyre allergiásabb kezdtem lenni a szagokra. I mean az emberek szagára… ha túl émelyítő a parfümjük az a baj, ha sima szappanszaguk van, az is baj, ha meg olyan jóó natúr, az végképp. szabad levegőn, az utcán bírható, de ebben a melegben a buszon, de főleg a kicsi maxitaxikban (lásd 18as), ahol a nép sűrű (és főleg vegyes) – hajajajj. egy koszos és izzadt embert legtöbbször még nézni is rossz, nemhogy a tömegnyomorban épp melletted fogja a felső kapaszkodót – és közben 2D-re kell összehúzd magad, hogy a nedves hónajkutyája nehogy hozzádérjen (mert az ilyenek aztán lazáák, és dehogy szedik össze kicsit magukat…) brrrr.
és amilyen szerencsém volt, a Promenadába menet és jövet is dugig tömött maxin utaztam. …
nna, de ami tartja bennem a lelket az ilyenek után az az, hogy holnap is (meg úgy néz ki, hogy hétfőn is) a Viktesóm jön MSre ééés elmegyünk egyet az Aqua Day Spa-ba lazulni 8-> ez a gyöngyszem úgy hirdeti magát, mint Románia legnagyobb wellness&spa oázisa. még nemtudom, hogy milyen sorrendben áztassam az öreg csontjaimat a jacuzziban, törökfürdőben, gőzfürdőben és jeges medencében… (most gonoszkodom, hogy irigykedjetek – legalább ennyit nekem is :P )
nem tudtam megállni (mint mindig, ha hónap elején van $$), hogy Zsoltibékának és a kicsi törpikének ne vegyek valami ajándékocskákat (jó keresztmámihoz méltóan), és persze tesónak is beakasztottam egy Budweisert meg egy barna Leffe-t, ha már olyan édi, hogy elvisz csobbanni :D saját részre maradtam egy üveg olajjal és egy kiló almával… vettem egy gyújtót is. fekete, természetesen :)) és lapos. és egy zöld nagyfülű egér van rajta. és elég cseles a gyerekzár rajta… és Djeep :)
